Már a hotel foglalásakor feltűnt, hogy tilos egy durian nevű gyümölcsöt bevinni. Ez persze azonnal felkeltette az érdeklődésemet.

Ő lenne a kis büdös...

... amit a szaga (illata?) miatt szinte mindenhol tiltanak:

A gyümölcs húsa pedig így néz ki:

Légmentesen lezárva azért kapható elég sok helyen. Azt mondják, valaki vagy undorodik tőle, vagy imádja. Készítenek belőle krémet, fagyit, sütit etc.

Mindenképpen ki akartam próbálni, ezért egy ilyen kis szimpatikus durianos sütit választottunk uzsira:

  

Az első 2 falat még nem is volt rossz... De aztán tényleg rémes íze és utóíze lett. Még 2 óra múlva is éreztem, hogy visszakívánkozik... A szagát pedig egyből megérzem az utcán, még mielőtt észrevenném az árust.

Szóval ez egy vicces tapasztalat volt.

Malajziában a legérdekesebb számomra az etnikai, vallási és nyelvi sokszínűség. A népesség 50%-a maláj, 12%-a ómaláj bennszülött, 24%-a kínai, 8%-a indiai (főleg tamil) és 6%-a egyéb.  

De az egymással való keveredésük is alkothat külön "népcsoportot". Pl. a kínai-maláj keveredésből alakultak ki a baba nyonyák, akik még tovább színesítik a képet. 

Az útikönyvek által ajánlott látnivalók megtekintése mellett mi természetesen ügyelünk arra, hogy minden népcsoport konyháját kipróbáljuk. Ez nem nehéz, mivel lépten-nyomon egy utcai konyhában találjuk magunkat:

Street kitchen

Ez az utolsó esténk itt Pinang szigetén.
Sajnos nagyon lassú az internet, nem tudom írni a blogot. Holnap megyünk Szingapúrba, remélem ott gyorsabb lesz, és bepótolhatom az elmaradásomat...

Nem is rossz reggeli úszással kezdeni a napot! Hozzá tudnék szokni, még ha csak 15x4 méteres is a medence. :)

Az utcán 10 méterenként van gyümölcsárus, aki frissen préselt gyümölcsleveket is ad. Ezzel váltom ki a kávét, amit már nem is kívánok. Viszont alig várom, hogy megkapjam a narancs-ananász-mangólé adagomat! Eddig Krisztián kedvenc indiai kifőzdéjében reggeliztünk, ami roti telur és teh tarik volt:

A roti telúr egy tojással töltött hajtogatott hártyavékonyra nyújtott tészta sütőlapon megsütve. Hozzá valami pörköltszaftot adnak, abba kell mártogatni. A teh tarik (húzott tea) Malajzia nemzeti itala. Ez fekete tea cukorral és sűrített tejjel ízesítve. Neve az elkészítés módjára utal, mert a forró teát úgy hűtik, hogy magasról öntik egyik pohárból a másikba.

Mindez nagyon jó ízű, bár a tea nekem túl édes, ezért én maradok a gyümölcslevemnél... :)

Egymást érik az ehhez hasonló kifőzdék, mindig tele vannak, úgy tűnik, itt senki sem eszik otthon. Mindez potom összegért, kettőnknek 6 ringitbe kerül.

Chinatownban vertünk tanyát, a várakozásainkat messze felülmúló szállodában, ami így két nap után a környék legkellemesebb szálláshelyének tűnik. Tiszta, rendezett, jól felszerelt és még medence is van a tetején!

A szobánk pedig ilyen:

A szálloda azon a helyen áll, amiről a város a nevét kapta: Kuala Lumpur maláj jelentése sárfolyók találkozása. Ez a két folyó, a Klang és a Gombak pedig pont az ablakunk előtt találkozik:

  

Az első estét a környék felfedezésével töltöttük. Chinatown igazán színes és mozgalmas városrész. Este ellepik az utcákat az árusok...

...akiknél igazán bőséges választékot találunk a kínált termékekből.

Például:

Itt is nagyon szeretik ez a kismacskát

De Vűttyő Lajos is nagyon népszerű:

Itt az eladó azonnal tájékoztatott minket, hogy ezek a holmik mind hamisítványok, de nyugodtan megvehetjük, mert az ő táskái, sokkal jobban sikerültek, mint a szomszéd árus termékei... :)

Nagyon vicces volt, ahogy ezt tök komoly pofával, teljes meggyőződéssel és a helyi angolsággal elmondta.

Itt aztán Käthe Wohlfahrt is emberére akadna:

A karácsonyi dekorációs kínálat nem semmi ahhoz képest, hogy a keresztények aránya az országban mindössze 6%.

Mi már Dubaiban is megmosolyogtuk ezt az óriási havas mecsetet, a karácsonyfával és a szerecsen Sissivel:

Éljen a globalizáció! Csak legyen ok az eladásra és vásárlásra, bármi is az!

Ezt a blogot tulajdonképpen azért akartam írni, hogy ha már öreg leszek és emlékeim homályosodnak, akkor csak elolvasom ezt a kis képekkel (remélhetőleg) gazdagon illusztrált naplót és emlékezem...

Mivel most megosztottam veletek kedves családtagjaim és barátaim, így olyat is leírok, amit talán nem felejtek el idővel...

Például, hogy a születésnapomat Dubaiban (legalábbis a reptéren) ünnepeltük, így ni:

Az ital neve: Lifeguard (frissen préselt narancs-mangó-ananász)

Ez után az éjjel is szellemi frissességet adó ital után már könnyen olvastam az arab feliratokat is:

Ha jól értem, akkor a mi gépünk a B30-as kaputól megy...

Egyébként nagyon kellemes volt ez a hosszú repülés, állandóan etettek-itattak minket, mindenkinek nagyképernyős HD-minőségű monitora volt, tele jó filmekkel és zenékkel. Még azok a francia filmek is megvoltak, amiket Viki pont most ajánlott, mielőtt elindultunk.

Szóval nem volt vészes, de azért jó volt kiszállni Kuala Lumpurban...

Persze az utazást gondos előkészítés előzte meg: kaptam 1-2 oltást, vettem útikönyvet és utánanéztem, hogy milyen géppel fogunk repülni. 

Ezt találtam:

Boeing 777-300

Mivel a repülők/repülés iránti érdeklődésem sem új keletű, íme néhány információ: 440 utas befogadására képes, akár 18 órát a levegőben maradhat, ami több mint 17.000 km-es hatótávot jelent. A leghosszabb utasszállító repülés rekordját is ez a gép tartja, 22 óra 42 perccel, és több mint 21.000 km megtételével. A 777-300 ER változaton vannak a világ legnagyobb tolóerejű hajtóművei, melyek 115.000 font tolóerőre képesek - ez több mint 50 tonna hajtóművenként. Ez az első repülőgép, amelyben a pilóták már nem használnak papírokat, az ellenőrző listák, térképek, az összes dokumentáció színes kijelzőkön jelenik meg.